Ősrobbanás:
- Az ősrobbanás (angolul the big bang) egy olyan tudományos elmélet, mely szerint a világegyetem egy rendkívül sűrű,forró állapotból fejlődött ki nagyjából 13,7 milliárd évvel ezelőtt.
- Az elméletet Georges Lemaître (1894-1966) belga pap, a Louvaini Római Katolikus Egyetem fizika és csillagászat tanára dolgozta ki először 1931-ben „ősatom” név alatt.
- Az ősrobbanás-elmélet azon a megfigyelésen alapul, mely szerint a galaxisok színképvonalai vöröseltolódást szenvednek.
- A megfigyelések azt mutatják, hogy a világegyetem egy olyan állapotból kezdett tágulni, melyben az anyag és az energia rendkívüli hőmérsékletű és sűrűségű volt.
- A világegyetem folyamatosan tágul, viszont az ősrobbanás pillanatában ez hipergyorsasággal történt.
- az ősi nukleoszintézis alatt az ősrobbanás után nem sokkal az anyag nagyon forró volt, kvarkokból és gluonokból állt, mely a hűlés során protonokká és neutronokká alakult. Az ezt követő 1 másodperc alatt összeállnak a legkönnyebb atommagok. Ez a folyamat nagyjából 3 perc alatt véget ér. Az akkor kialakult elemösszetétel megmaradt egészen az első csillagok születéséig.
- Az ősrobbanás-elmélet egyik következménye, hogy a mai univerzum állapota jelentősen eltér a múltbeli és jövőbeli állapottól.
- A jelenlegi fizikai modellünk szerint egy gravitációs szingularitás, az idő és távolság mérése értelmetlen, a hőmérséklet és a nyomás pedig végtelen ebben a szingularitásban.
(Egy modell az ősrobbanásról)
Az ősrobbanás utáni időszak képpel illusztrálva:
- A kép ősi állapotában mutatja a Világegyetemet, amikor még nem léteztek csillagok és galaxisok sem.
- A képen látható a tejútrendszer fősíkja.
- És a halvány, vöröses derengés, amely a 13,7 milliárd évvel ezelőtti Nagy Bumm, azaz az Ősrobbanás után visszamaradt háttérsugárzás.
By: Berecz Ramóna
